Kína az egyik legősibb civilizáció. A Sárga folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.
A mondabeli első kínai császár Huang Di, i. e. 2100-ban megalapítja az első kínai államot a mai Peking környékén, majd megkezdődik a többi kínai királyság kialakulása is.
I. e. 221-re teszik, hogy a Qin állam Zheng vezetésével legyőzi a többi tizenegy nagy fejedelemséget, és létrejön az egységes kínai állam. A létrejött császárság etnikumok szempontjából igen változatos, azonban a legtöbb irányból védett, keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek védik. Mindössze északról sebezhető a vidék. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Zheng császár érdeme.
A Qin-dinasztia, majd az azt követő Han- és JÁ¬n-dinasztia uralkodása során Kína óriási fejlődésen megy keresztül. Azonban a virágzásnak a hunok i. sz. 316-os hódítása vet véget, amely következtében Kína 589-ig sok részre szakadva marad. Az 589-ben, a Sui-dinasztia által egyesített Kína, később a Tang-dinasztia vezetésével 875-ig ismét egységes, amikor is sok fejedelemségre esik szét, eljön az "öt dinasztia kora", amely 960-ig tart. A Song-dinasztia vezetése alatt Kína újraegyesül, amíg 1127-es dzsürcsi hódítás, majd az 1279-es mongol betörés után véget ér a kínai uralkodók kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lesz a kínai császár, megalapítja a Yuan-dinasztiát, amely helyébe 1368-ban a Ming-dinasztia lép. Végül, 1644 és 1911 között a mandzsu Qing-dinasztia uralkodik. Ez a dinasztia húzza meg Kína jelenlegi határait, amint elfoglalja Tajvant és Tibetet, valamint megegyezik Kína északi határáról Oroszországgal. A terjeszkedés a 18. század végéig tart, amikor is meghal Qianlong császár és megindul Kína bomlása.
Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe kerül, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is . Közben az elnyomott tömegek egyre növelik erejüket, az 1901-ben levert boxerlázadás után, 1911-ben polgári demokratikus forradalom dönti meg a császárságot, köztársaság alakul. Azonban hamar káosz keletkezik az országban, ahol nem ritka az intervenció, elsősorban Japán és Anglia részéről. A közben megalakuló népi egységfront 1925-ben polgárháborúba kezd, amely 1949-ig különböző okok és elvek mentén folyamatosan tart. Ekkor a kommunisták a szárazföldről kiszorítják a Kuomintang pártot (Nemzeti Párt) Tajvan szigetére, létrejön a Mao Zedong (Mao Ce-tung) vezette Kínai Népköztársaság, és 1950-ben Tajvanon a Kínai Köztársaság. 1958-ban Mao meghirdeti a sztálinista politikát átvevő "Nagy ugrást", amely az 1966-69-es kulturális forradalomban teljesedik ki.
A '70-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontja le merev, diktatórikus rendszerét, és halad a kapitalista gazdaságpolitika felé, miközben a kommunizmus végig rendszeren marad, így a demokráciát követelő 1989-es diáklázadást is vérbe fojtja a karhatalom.